2012. július 11.

„Amikor az ember igazán szeret, akkor már nem ragaszkodik”

Interjú Husnullina Reginával jógáról, elengedésről, mesterről és tanítványról

Talán kiderült már, hogy a Mutatkozó Arcok egyik érdeklődési területe a spiritualitás. Bár ezen a téren a megtapasztalás talán értékesebb a beszédnél, mégis megpróbálunk szavakkal is közelíteni. A jóga segítségével járható útról beszélgettünk Reginával. Hogy ez ugyanoda vezet-e, vagy éppen teljesen másfele, mint a korábban érintett keresztény spiritualitás, döntse el az olvasó, vagy ha bátor, próbálja ki.


Husnullina Regina jógaoktató

wer: Hogyan kerültél Magyarországra?

Husnullina Regina: Tanulni jöttem. Előtte, gimnazistaként, Amerikában voltam cserediák, jógázni is ott kezdtem. Aztán amikor a szüleimmel a továbbtanuláson gondolkoztunk, úgy döntöttünk, hogy az IBS-re jövök, ide, Budapestre. Amerikába Tatárföldről kerültem, onnan származik a családom is. Közgazdász lettem, és elkezdtem dolgozni cégeknél, elég jó pozícióban, de mindig úgy éreztem, hogy ez átmeneti állapot, hogy ez nem én vagyok. Így váltottam a jógára, és most elkezdtem zenélni is. Egy éve komolyan tanulok énekelni, de ebben még keresem magamat, a stílusomat.

wer: Hogyan jutottál el a jógához?

H. R.: Órákra mindig jártam, és szerencsém volt a tanárokkal is. Amikor a második cégnél dolgoztam, miután megszereztem a diplomámat - az egyiknél öt, a másiknál két évet töltöttem -, bár jól kerestem, éreztem, hogy megfulladok. Úgy éreztem, nem vagyok őszinte, amikor bemegyek az irodába, úgy öltözve, ahogy elvárják tőlem, és ott úgy viselkedek, ahogy elvárják tőlem. Aztán egyik napról a másikra döntöttem el, hogy elmegyek egy jógaoktatói tanfolyamra, még akkor is, ha nem leszek oktató soha. Felhívtam az Ashram stúdiót, és éppen volt még egy hely a képzésen. Másnap már mentem is. Hiszek abban, hogy ha az ember eldönti, mit akar, megkap minden lehetőséget, de ha variál, hezitál, talán kevésbé. Véletlenszerűnek tűnik, hogy később éppen valamelyik barátnőmmel beszélgettem jógáról a játszótéren, miközben ott ült egy hölgy, aki egyből mondta, hogy menjek a stúdiójába oktatni. Így kezdtem, pedig akkor még nem voltam végzett tanár. Később terhes lettem a kislányommal, és a gyesről már nem mentem vissza a korábbi munkahelyemre. Valami vitt engem. Tudod, van olyan, hogy elhatározol valamit, és még nem tudod, hogy menni fog-e, mi lesz a vége, sikerül-e bármi abból, amit szeretnél, mégis csinálod.
Aztán komoly változásokat hozott az életemben a jóga. A későbbi válásom is ezek között van. A jóga és az abból fakadó önismeret révén jöttem rá, miért választottam a volt férjemet, miért így alakult az életem, és végül miért váltunk el. Hálás vagyok mindenért. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha valaki komolyan kezd jógázni, hát, azt nem mondanám, hogy legyen óvatos, de készüljön föl a változásokra. Pozitívakra persze, de talán fájdalommal járókra annak ellenére, hogy egyenes útra kerül. Ez nem azt jelenti, hogy mindent megváltoztat, ami elégedetlenséggel tölti el, hanem pont azért, mert elégedett lesz a helyzetével, megteheti, hogy úgy éljen, ahogy valójában akar. Én például régebben tele voltam félelemmel. Azért is mentem férjhez, mert szokás, mert aranyos volt a barátom, itt volt az idő, és tudtam, hogy a szüleim is örülnének. Mindez félelmeken alapult. A volt férjem egyébként csodálatos ember, csak együtt nem tudtunk fejlődni, és végül nem volt semmi, amit közösen tudtunk volna csinálni. Én eleinte mindig neki akartam megfelelni. Nagyon akartam az lenni, aki nem vagyok, és aki neki tetszik. Szerintem azért is váltam érdektelenné számára, mert annyira feladtam mindent csak, hogy olyan legyek, amilyet ő szeret, hogy végül teljesen elveszítettem önmagam. Ugyanúgy, mint a munkahelyemen. Mégis a sok elvárás volt a kapaszkodó, mert attól féltem, ha ezeket elengedem, beleesem a szakadékba, és soha nem tudok visszamászni. Amikor aztán tényleg elengedtem, hirtelen úgy éreztem, helyre kerültem. Most a kislányommal és az új párommal élünk Budaörsön, és ez a helyzet csodálatos. A párommal nem játszmázunk, hanem őszinték vagyunk, és így már nem a hatalomért harcolunk, hanem inkább azért, hogy megértsük egymást. A meg-nem-értésből fakadnak persze hullámvölgyek, de ilyenkor nem tudjuk nagyon megbántani egymást, mert a kapcsolat mély szereteten alapszik. Nincs olyan érzés, hogy valamelyik oldalunkat nem merjük bevállalni a másik előtt. Ez számomra nagyon új felfedezés. Ilyet még korábban nem tapasztaltam.


wer: Manapság számtalan jógatípust ajánlanak a stúdiók. Hogyan válasszunk ezek közül?

H. R.: Először is tisztázni kell, hogy a jóga kapcsolatot jelent. Kapcsolat a testeddel, a hangulataiddal, az Istennel, a belső intelligenciával. Tök mindegy, milyen irányt választ az ember, ha ő be van kapcsolva, mégpedig a jelenbe. Egyébként minden irányzat a Hatha jógával indul, amelynek célja a meditáció. Nyolc lépcsőfokot különböztetnek meg, amelyek a megvilágosodáshoz vezetnek, az ászana, az a pozíció, amit a jóga során felveszel, a harmadik helyen áll. Ekkor a testeddel létrehozod a kapcsolatot, vagyis érzed, hogy erős, nem merev, segít a mozgásban. Ha jógairányzatot választ valaki, el kell dönteni, hogy mit akar. Ha csak fizikai szinten érdekli a dolog, akkor az egész csak sport. Ha valaki el akar mélyülni, a meditációhoz kell elvezetnie a mozgásnak is. A meditáció megismerés. A jóga – egyesülés, kapcsolat, ami most van. Hogy hogy vagyok? – jól, rosszul, szomorúan, szerelmesen, fáradtan, ilyenek. A „vagyok” egyébként a csalóka rész, sosem állandó, folyton változik. Van viszont egy állandó részed, ezt léleknek nevezzük. A személyiséggel, ezzel a „vagyok”-kal nagyon gyakran azonosulunk, a jógában viszont megtanulod megkülönböztetni ezt a lélektől. A jógik mindig az állandóval, a lélekkel azonosulnak, mivel a személyiséged, a tested egyik percről a másikra változik. A boldogsághoz az állandóval való azonosulás vezethet. Így ha például nagy stresszben vagy, akkor is érzed, hogy van egy állandó részed, amihez visszatérhetsz.

wer: Ez az állandó rész személyre szabott vagy általános?

H. R.: A jóga szerint van egy állandó tér, a purusa – Isten, isteni intelligencia, kozmikus intelligencia -, amelyik megelőzi az anyagot. Ez egy neutrális tér, nincs benne rossz vagy jó, nincs benne hangulat, nem vagy igen. Ez lenne az az általános, állandó rész, amit magunkban is megtalálhatunk. Amikor az ember meghal, teljesen visszatér ebbe az állandóságba, mint csepp a tengerbe. Sokszor előfordul, hogy keresünk valakit, mondjuk a párunkat, amit vagy akit ha megtalálunk, azt hisszük, teljessé válunk. Csakhogy, ha ez feltétele annak, hogy teljesnek érezd magad, egy kapcsolat sem fog működni. Ha megtaláltad a purusát, az állandó részt magadban, akkor a párod már nem az lesz, aki kiteljesít, hanem valaki, akitől nem függ a hangulatod, a közérzeted. A partnered lesz, nem pedig egy mankó. Az ember önálló lény, már önmagában teljes, csak sokszor nem tudja, hogy belül, önmagában kell keresnie, és csak így válhat szabaddá. Te magadnak az univerzum közepe vagy, de csak magadnak, nem másnak. Egy jógi mondta egyszer, hogy te légy magadnak a Nap. Mindenki szereti a meleget, szeret olyan ember mellett lenni, aki stabil, akiből árad a szeretet, aki erős, és ilyenek a mesterek. Jó mellettük ülni, mindegy, hogy mit mondanak. A jógik arra buzdítanak, hogy legyél magadnak a Nap, ne keresd mindig ezeket a meleg helyeket, végül te legyél magadnak az erőforrás. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne keressünk mestert, de végül mindent magunknak kell megtapasztalni. A mesterek mellett jól lehet fejlődni, de végül mindenkinek a saját útját kell járnia. Ha foglalkozol meditációval, mantrázol, emeled a rezgésszinted, közelebb kerülsz magadhoz. Ha hallgatod őket, akkor is, de nem annyira.

wer: Neked ki a mestered?

H. R.: Kádár Zoli az, akivel nagyon megéreztük egymást attól fogva, hogy elkezdtem járni az oktató-képzésre. Szvámi Ráma is sokat jelent, Szvámi Véda is, aki többször járt Magyarországon, ő a Himalája-jógatradíció guruja, de főleg Kádár Zoli; vele családilag is jóban vagyunk. Ő hathát és Iyengart is tanít, sajátos stílusa van. Minden ember más, mindenkinek másra van szüksége, ahogy minden tanár is más. De az biztos, hogy akkor jöhet létre valami is az órán, ha sikerül az elején kinyitni az embert. Kádár Zoli is azzal foglalkozik, hogy a jógázó megérezze, mi van, ne gondolkozzon sokat. Egyébként Szvámi Ráma azt mondta, hogy nem az a guru, aki megmondja, hogy mit kell csinálni, hanem az, aki felébreszti benned a gurudat, a saját mesteredet. Vagyis a saját tudatosságodra ébreszt.

wer: Mit javasolsz, ha valaki még nem jógázott, hogyan kezdjen neki?

H. R.: Kezdje el bárhol. Járjon nyitott füllel, nyitott szemmel. Ne ítélje meg az oktatót, csak próbálja megérezni, hogy létrejön-e közöttük kapcsolat, érti-e, érzi-e, amit a tanár mond. Érezni fogja, hogy tud-e tőle tanulni. Rengeteg jó jógaoktató van; szerintem egyébként ez nem attól függ, hogy mennyit tud az illető tanár mondjuk az ászanák gyakorlati megvalósításáról, hanem hogy mennyit alkalmazza a jógát otthon, a saját életében, és mennyire tapasztalta meg magát. Nekem egy rossz tapasztalatom volt tanárokkal, amikor valamelyik erővel meg akarta csavarni a testemet. Na, erre mondjuk nincs szükség, ezt kerülni kell. De aki jógázni akar, kezdje el, és figyelje, hogy tud-e tanulni a tanártól, tud-e adni neki, és tud-e kapni tőle. Ha csak szép testet szeretne, azt sok helyen meg fogja találni, ha mélységet is, hát, azt már nehezebb egy kicsit. De lehetséges. Szerintem a mester mindig keresi a tanítványt, a tanítvány pedig mindig keresi a mestert.


wer: A mester is keres?

H. R.: A mester is keresi azt, aki őt megérti, akivel létrejön a kapcsolat; ez egy különleges viszony. Azt keresi, akinek át tudja adni, amije van. Állítólag egyszer egy amerikai elment Indiába egy megvilágosodott guruhoz, akit kikeresett korábban interneten, és mondta neki, hogy két hete van, azalatt tanítsa meg őt jógázni. Erre a guru azt mondta, hogy akit az amerikai valójában keres, az nem ő, hanem a folyó másik oldalán levő mester. Vagyis egyből látta, hogy ez nem az a tanítvány, akit ő szeretne. Biztos vagyok abban, hogy minden tanítvány megtalálja a tanítóját, azt, aki az adott pillanatban neki való, és ez valójában nagyon egyszerű. Csak el kell határozni, és egy furcsa erő segíteni fog az úton. Ez az erő sokszor negatív embereket küld; ők a legnagyobb tanítók. Akikre folyton idegesek vagyunk, azok nagyon nagy ajándékok, nagyon nagy kincsek. Azért vannak, hogy megértsük, mi van bennünk karmikusan, hogy mi lehet az oka annak, hogy ez az ember pont ezt a rossz érzést hozza ki belőlünk. Ráadásul sokszor nagyon közel vannak azok, akiktől sokat tanulhatunk, például a párunk vagy a gyerekünk.

wer: Említetted, hogy a megvilágosodáshoz vezető út harmadik lépcsőfoka az ászana. Melyek a többi lépcsőfokok?

H. R.: A jáma és a nijáma az első két fok, ezek etikai alapelveket tartalmaznak, mint például az erőszakmentesség, hűség önmagunkhoz, mértékletesség, tiszta gondolkodás. Ezeket mind be kell tartani, mert ha az egyiket megszeged, borul az egész. Vagyis, mondjuk, ha nem vagy hű önmagadhoz, nem lehetsz erőszakmentes. Következő az ászana, a testi gyakorlat. Utána következik a pránajama, amikor elkezded érezni, hogyan is működik a légzésed. Ezután jön a prátjahára; ekkor már nem érzed a hűvöset, a hideget, a külső érzékelés megszűnik, annyira belemerülsz a légzésbe; az ezt követő lépcsőfok a dhárana, a koncentráció, ilyenkor egyetlen dologra koncentrálsz, mondjuk egy kavicsra; az ezután következő lépcső már a dhjána – meditáció: a meditáció tárgyának szemlélése, majd a számádhi - megvilágosodás. Ezt már nem tudom, hogy milyen, de azt mondják, elég jó. A megvilágosodott jógiknak különleges képességeik vannak, de ezekről nem szoktak beszélni. Az ászana azért fontos, hogy sokáig tudj ülni, és ne fájjon a hátad. Régen csak a lótuszülés volt, majd a betegesebbek miatt kifejlesztették az ászanákat; megfigyelték az állatokat, akik ösztönösen nyújtják magukat. Ebből lett például a lefelé néző kutyapóz, szöcskeállás, sasállás, krokodil… több tízezer ászana létezik. De a jóga lényege a meditáció, ehhez pedig a testnek teljesen nyugodtnak kell lennie. És akkor tudod megfigyelni az elme folyamatait, amikor ülsz.


wer: Több megközelítést olvasható a jógáról. Egyes iskolák ezt az utat az önmegvalósítás, mások az önátadás útjának nevezik…

H. R.: Ez ugyanaz. Vagyis a szeretet. Sokszor a szeretettel összekeverjük a ragaszkodást. Amikor az ember igazán szeret, akkor már nem ragaszkodik. Ez nagyon nehéz téma. A szeretet a szív kiterjedése, kitágulása. Az önmegvalósítás a szeretettel egyenlő. Amikor úgy szereted a mindenséget, hogy teljesen átadod magad neki. A művészek például teljesen átadják magukat annak, amit csinálnak. Olyankor elfogadják a helyzetüket, és ezáltal jön létre az önátadás és az önkifejezés. Zenében is előfordul, hogy valakinek nincs jó hangja, nem is néz ki jól, de elkezd énekelni, és rögtön megérted, hogy mit akar. Akkor ő meztelen. Megmutatja magát teljesen, odaadja magát.

wer: A köznapi beszédben az önmegvalósítás a sikerességgel függ össze…

H. R.: Attól függ, hogy mit jelent a „siker”. Ha a folyamatban elveszíted önmagad, és nem tudod élvezni, akkor az nem siker. A siker nagyon relatív. Számomra az a siker, hogy csinálod azt, amiről úgy érzed, hogy csinálnod kell, függetlenül attól, hogy sikerül vagy nem sikerül. Ami tőled telik, megteszed. Hozzám is járnak olyan emberek, akik sikeresek az üzleti életben, de valami mégis hiányzik nekik. Néha azt mondják, hogy egy barátra vagy barátnőre volna szükségük, de valójában az lenne a jó, ha azt éreznék, hogy ők teljes egészek baráttal is meg anélkül is. A teljesítménykényszer óriási teher, és már a gyerekekbe is beleneveljük. Ha az ember a saját csatáját megnyeri, akkor bárhol ellesz. Afrikában is, a Himalájában is, ahol nincs semmi luxus. Minden elmúlik, a siker is, de egyvalami megmarad. Ahogy Eckhardt Tolle mondja, minél többet táplálod a fájdalomtested, minél többet táplálod és túlingerled a vágyaidat, annál boldogtalanabb leszel. A mértéktartás fontos. Ha el akarsz menni a Holdra, elmehetsz, csak aztán legyél elégedett azzal, hogy elmentél. A jógik számára a célok nem azért vannak, hogy kiteljesüljenek a megvalósításukban, hanem azért, hogy tudjanak valamire koncentrálni, hogy kihozzák a folyamatból a legjobbat, majd elengedjék, és menjenek tovább. Ahogy Kádár Zoli mondta, bekapcsolódunk, ottmaradunk, és később észrevesszük, ha tovább kell állnunk, és elengedni azt, amihez addig kapcsolódtunk. Nem ragaszkodás és gyakorlás. Amikor azt gondolod, hogy megtarthatsz valamit, könnyen lehet, hogy nagyot fogsz csalódni. Erre persze azt szokták kérdezni, ha mindent egyszer el kell engedni, az azt jelenti-e, hogy szükségképpen minden házasságnak egyszer véget kell érnie, hogy nincs élethosszig tartó kapcsolat, de ez nem így van: lehet egy házasság élethosszig tartó és működő, ha az ember elég bölcs, tudja, hogy mit akar és hogy ő kicsoda. De ha kívülről várjuk a stabilitást: „most mosolygott rám”, „most azt mondta, hogy szeret”… az nagyon csalóka.

wer: Bizonyos jógafajtákban nagy szerepet kap a mantra. Ez miről szól?

H. R.: A „man” jelentése elme,a „ tra” – tisztítás. Minél többször ismételsz valamit, imát, mantrát, egy gondolatot, annál inkább azzá válsz. Tisztítod az elmédet. Ez átprogramozás. Azért szeretik ezt a jógik, mert a mantráknak erős rezgésszintjük van, és így változásokat idéz elő az életben. Az „om” a legáltalánosabb mantra, sokat segít. Nem érdemes tíz percnél tovább ommozni naponta, de tíz percig igen. „Om” a kezdete és vége mindennek, Istennek a neve, mindent magába foglal, ami létezik. Azt mondják a jógik, ezzel a mantrával jött létre a világegyetem. De jó hang- és rezgésterápia is.


wer: Mit jelent az, hogy emelkedik a rezgésszint?

H. R.: Az ember érzékenyebbé válik. Amikor rokonszenves valaki, akkor az ő rezgésszintje hasonló a tiédhez vagy magasabb. Minél magasabb valakinek a rezgésszintje, annál karizmatikusabb, vonzóbb személy, annál inkább szeretnél a közelében lenni. Ez persze azt jelenti, hogy például a diktátoroknak is magas a rezgésszintje. Vagyis ha nem elég tiszta valaki, felhasználhatja a karizmáját mások manipulálására, de ez nagyon nagy felelősség önmaga számára. Karmikusan tízszeresen visszakapja, amit rosszra használ. Mert végül mindent a szeretet irányít.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése